Kerékpáros élménytúra

Passau-Bécs 2023. augusztus

Exkluzív interjú két barátunkkal

Kalobike: Sziasztok! Szép egészséges színetek van. Az eddig küldött képek alapján simán lejön, hogy jól éreztétek magatokat. De mielőtt alaposan kifaggatnánk benneteket egy gyors kérdés: mi az, amit feleslegesen vittetek magatokkal és mi az, ami hiányzott a túra során?

Stevens Albis: Sziasztok! Azért az látszik, hogy mindig ugyanarról az oldalról sütött a nap, igaz? Nekem a kamásli jól jött volna a szakadó esőben az első túra napon. Eredetileg azt terveztük, hogy ha nagyon esik, akkor papucsra váltunk, csakhogy aznap reggel 13 fok volt. Délután persze előkerült a papucs… Képzeljétek semmilyen szerszámra sem volt szükségem! Még a pumpára sem. Ez utólag felesleges cipelésnek tűnik, de persze ezek kötelező cuccok egy túra során.

Giant Butte: Sziasztok! A kamásli az nekem is jól jött volna. Talán a meleg ruhákból pakolhattam volna másképpen. Elfogadható méretű a táskám, de azért elég alaposan kellett összeválogatni a ruháimat. Nem volt egyszerű a rendszerezés, hiszen augusztus elején egy késő őszies időjárásra és egy igazi nyári kánikulára kellett felkészülni.

Kalobike: Még egy gyors kérdés. Váltanátok elektromos kerékpárra?

Stevens: Meg sem fordul a fejemben.

Giant: Hát… azért voltak pillanatok, amikor úgy éreztem jól jönne egy kis segítség.

Kalobike: Nos, akkor vágjunk bele. Miért éppen Passau-Bécs? Egyáltalán miért éppen a Dunára esett a választás?

S: Nem vagyunk már fiatalok és nagyon sokfelé megfordultunk már a világban. A Duna mindig is része volt az életünknek, kétszer is jártunk az eredésénél, gyerekekkel is. Ez volt az első ilyen hosszú túránk, nem akartunk hegyet mászni csak szépen csendben lefelé tekerni ezen a változatos csodaszép tájon. 

G: Ez a kerékpár pedig eddig mindenhol is ott volt! Emlékszem A „Schlögener Schlinge” patkóra néztünk le a hegyről, amikor elhatároztuk, hogy egyszer majd csinálunk egy nagy túrát a Duna mentén és ott, azon a kis benyúló tisztáson fogunk tekerni. Ami vicces, hogy pont ott azon a helyen, amit föntről akkor láttunk nincsen kerékpárút. (megj.kalobike: a Schlögener Schlinge nagyon hasonlít arra a magyarországi Duna szakaszra, ami a Visegrádi-hegységben a Prédikálószékről látható)

Kalobike: Szóval ez volt az első hosszú túrátok. Akkor bizonyára hónapokon át terveztétek…

S: Nem egészen. A nagy álom, hogy egyszer majd megtesszük ezt a cirka 350-400 km-es utat nagyon régóta élt bennünk, de igazából csak mindig beszéltünk róla. Egy kedvezőtlen családi esemény világított rá idén tavasszal, hogy most még simán bírjuk a tempót, de ez nem biztos, hogy mindig így lesz… Szóval egy hónappal az indulás előtt ugrottunk neki a tényleges szervezésnek.

G: Hadd kontrázzak. Azért én virtuálisan már bejártam ezt a szakaszt többször is. Nézegettem szálláshelyeket, olvastam véleményeket. De persze az igazi szervezésre valóban csak egy hónapot hagytunk.

Kalobike: Hogyan kell egy ilyen túrát szervezni, meséljétek el ti hogyan csináltátok!

S: Az első és legfontosabb feladat a vonatjegy megvásárlása volt. A Railjet egy, az erre kijelölt vagonjában csak 5 db kerékpárt lehet szállítani, így nem utazhattunk bármikor. Kötelező a helyfoglalás. Ezután az első két napra lefoglaltuk a szállást. A többit a szerencsére bíztuk. 

G: Utána napokig olvasgattunk túraleírásokat. Nagyjából kiderült, hogy ezt a szakaszt hány részre osztják a különféle túraszervezők. Napi átlag 40-50 km út megtételével számoltunk és meghatároztunk egy maximumot, a 70km-t. Ezt nagyjából tartottuk is.

Kalobike: Nem küldtetek a megtett útról egyszer sem képet. Nem használtatok semmilyen nyomkövető alkalmazást?

S: Igen tudjuk, ami nincs a STRAVA-n az meg sem történt. De mi nem akartunk számolgatni. A célunk az volt, hogy Passauból eljussunk Bécsbe, saját tempóval, pihenőkkel és persze sok- sok kalanddal. 

G: A teljes táv kb. 325 km. Eddigi tapasztalataink alapján kb. 10%-ot kell hozzáadni, ami fedezi a csalinkázásokat. Ráadásul, volt egy 20km-es bemelegítő edzésünk Passauban és egy hasonló bécsi kalandozásunk is. Szóval megközelítettük a 400km-t, ennyi nekünk elég.

Kalobike: Oké, szóval megvolt a vonatjegy és az első két napi szállás, és utána hogyan tovább?

S: Kicsit megváltoztattuk a rendet a lakásban. Előkerültek táskák, ruhák, szerszámok, és egy halom cucc, amit heteken át kerülgettünk, néha hozzá raktunk a kupachoz néha elvettünk onnan valamit. Az időjárás miatt rengeteget variáltunk. 

G: A másik nem elhanyagolható feladat az a kerékpárok felkészítése volt. Elég jól sikerült, hiszen se defekt, semmilyen különleges javítanivaló nem volt szükséges. A nagy eső után lánc kezelésre szorultam, és egyszer utána kellett pumpálni a farost. Ügyesek voltunk, de persze azt is el kell ismerni, hogy kifogástalan útviszonyok voltak.

Kalobike: Meséljetek még egy kicsit a pakolásról, milyen táskákat vittetek végül?

S: Az enyémet nem kell nektek nagyon bemutatni, hiszen tőletek vettem. Ez egy Basil Miles csomagtartóra szerelhető dupla táska. Mint kiderült egy csepp víz sem került bele a 35km-es esős túra során. Nincsenek benne zsebek, pusztán hátul van egy lehetőség elsősorban a táskát felfogató pántok elhelyezésére, vagy valami nagyon kicsi akárminek is. Ez persze kihívás volt a pakolásnál. Az egyik felébe egy zacskóba tettem az összes ruhát, amit egy mozdulattal ki lehetett venni a táskából, a másik oldali részbe szintén külön zacskókba a tisztaságis cuccokat, papucsot, tartalék cipőt, bicajos dolgokat, stb. tettem. Ezen kívül egy hátizsákot fektettem el keresztbe a tetején, no ha azt nem teszem kukazsákba, akkor szépen elázott volna. A kormányon is volt egy kis táska a telefonnak, pénznek és lezáró kulcsnak, ami esőben a dzseki alatt vállon átvetve jól érezte magát. Jó szívvel ajánlom a Basil táskát bárkinek, könnyen kezelhető megbízható termék és még jól is néz ki.

G: Nem versenyeznék az én Bikepositive táskámmal, egyrészt mert nagyon régi, másrészt teljesen más anyagból készült. Ez az un. Oxford szövet nagyon strapabíró. Sok zseb van a táskán így eszméletlenül praktikusan lehetett benne pakolni. Azzal azonban tisztában voltam, hogy nem vízálló. Elég csak a varrásokat, a cipzárt megnézni, és rögtön látható, hogy bírja-e a vizet vagy sem. Nos, vittem is magammal egy esővédelemre alkalmas anyagot, ami 100%-ban szárazon is tartotta a táskát felülről, de az alulról felcsapódó vízre nem számítottam. A következő túrára biztosan beszerzek egy profi esővédőt a táskára. Ezenkívül nekem is volt egy mini hátizsákom, amit nem külön, hanem ebben a kerékpáros táskában tudtam elhelyezni.

Kalobike: Semmilyen egyéb felszerelést nem vittetek magatokkal, mint pl. hálózsák?

S: Arra gondoltok, hogy esetleg kempingeztünk? Sátraztunk már eleget, kerékpártúrán is. Nem egyszerű mindent is cipelni. Nekem pedig az nem pihenés, ha főznöm is kell.

G: Régóta gyűjtögettünk már erre a kalandra és biztosak voltunk abban, hogy esténként friss vetett ágyra lesz szükségünk. Amúgy a Passau-Bécs szakaszon nincs jellemzően sok kemping. Vadkempingezni a folyó mellett pedig tilos.

Kalobike: Könnyen találtatok szállást?

 S: Nagyon sokszor jártunk már Ausztriában. A hőskorban nemigen álltak szóba velünk, ha csak egy éjszakára kértünk szobát. Talán egyszer fordult elő, hogy este 10-ig keresgéltünk, de többnyire problémamentesen találtunk szobát. Tehát nagy mellénnyel indultunk neki, hiszen egy szabad szoba tuti lesz, és különben is „welcome bicajosok” akár egy éjszakára is.

G: Igen emlékszem én is, csakhogy az esetek többségében kocsival mentünk (biciklik a tetőn) úgy a keresés kényelmesebb volt. Tudtuk, hogy felpakolt kerékpárral nem lesz egyszerű, fel-alá keringeni, de vagányak voltunk. Egyszer viszont majdnem bajba kerültünk…

S: Hát igen. Végigjártuk Grein-ben az összes elérhető szállást, felhívtuk az összes embert, aki kiadó szobát hirdetett, booking, stb. és sehol semmi. ZÉRÓ. Augusztus, főszezon, hétvége minden ki van adva. Ti mit csináltatok volna? Volt egy 15 perces blokkolásunk az biztos. És akkor jön a következő kör, a menjünk távolabb. A túlpartra már nem lehetett menni, mert már nem járt a komp, hát keresgéljünk előrébb. mennyi fér még bele, 5-10-15 km plusz?

G: Volt egy kis para, de végül óriási szerencsénk volt, hogy egy 5 km-re a semmi közepén egy apartmant kaptunk egy éjszakára, de csak azért, mert magyarok vagyunk. Valaha volt egy magyar termékeket árusító bolt is a településen, és az idős bácsi nagyon kedvelte a magyar boltost. Ilyen esetekben nem árt ha beszélsz németül annyira, hogy telefonon keresztül is meg tudod értetni magad.

Kalobike: Ezek szerint azt tanácsoljátok, hogy ne augusztusban túrázzunk arrafelé?

S: Hát ne. Mint ahogyan említettük, mi sem azért utaztunk most, mert így akartuk. Az augusztus bizony főszezon, magasabb árakkal, nagyobb foglaltsággal. A hideg esős időjárás ellenére is! És megnyertünk egy ünnepnapot és egy vasárnapot is, amikor köztudottan minden élelmiszerbolt zárva.

Kalobike: Ha már a boltokról beszélünk. Megegyeztünk, hogy az árakat nem vesézzük ki, de azért azt eláruljátok mennyibe került egy sör?

G: Ausztria nem olcsó. Boltban már 1,2 €-tól lehet egy sört kapni, ami többnyire üveget jelent. A kerékpárutak mentén, vagy bármilyen más beülős helyen szinte egységesen egy korsó sör 4-4,5 €. De a szódavíz is majdnem ugyanennyibe kerül…

Kalobike: Na, akkor erre igyunk. És meséljétek el, hogy milyen szakaszokra osztottátok az utat és miért?

S: Nagyjából követtük azt a felosztást, amit a különböző útleírások ajánlanak. Nem is érdemes eltérni, mert egyszerűen ezekhez a településekhez kötődnek a szolgáltatások.

G: Lehet tempósabban menni, ha valaki például bevállal 100-120km-t, azaz kihagy egy szakaszállomást, csakhogy annyiféle látnivaló van, hogy nem érdemes. A fiatalos lendületű túrázóknak, pedig rengeteg extra kiránduló körút van. Ezeket nagyon jól jelölik is. Szóval akinek kilométer hiánya van az pl. egy kis hegyi körrel turbózhat.

Kalobike: Mi volt akkor ezeknek a városoknak a neve ahol „tábort” vertetek?

S: Passau-Inzell-Linz-St.Nicola(Grein helyett)-Melk-Krems-Tulln-Bécs

Kalobike: El tudnátok mesélni egy–két mondatban miért érdemes ezeket a településeket meglátogatni?

S: Passau, a 3 folyó városa egy bájos kedves 700 éves település, ahol a világ legnagyobb orgonája található (Szent István dóm) és a Niederburg kolostorban nyugszik Szent István királyunk felesége Gizella. Isteni a répatortájuk. Linz egy multikulti várossá vált. Nyüzsgő élettel teli, kisnyomtávú villamosai keresztül-kasul szelik a várost és bár kerékpáros barát, a sok sín és a macskakövek miatt a belvárosban nem kényelmes tekerni. A folyópart viszont zseniális.

G: Inzell a híres Schlögener Schlinge kanyarulatában található, a fogadós minden nap kürttel üdvözli a szállodahajókat tiszteletből, mert valamikor ők is hajókészítők voltak. Talán az egész túra egyik legszebb része volt ez a szakasz. Bár a kanyarulatot mindig föntről fotózzák, a partról legalább olyan szép a táj. Olyan sok és végtelennek tűnő a kanyar a folyóban, hogy a parton tekerve mindig csak az erdőt látod.

S: Grein egy pici üdülőváros kerékpáros komppal, egy rövid promenáddal. Melket pedig nem kell bemutatni, ha van apátság, amit érdemes egyszer megnézni, az a melki.

G: Melk gyalogosan bebarangolható, de Kremsben már jól jött a kerékpár. A város szimbóluma a 15. századi Steiner Tor , mely az egyetlen fennmaradt városkapu a középkorból.

S: Tulln egy csoda. Római kori maradványokkal és sok-sok növénnyel. Tulln, a kicsi kertváros fantasztikus parkokkal. Az óvárosban csendben kötögető- horgoló-dumcsizó néniket láttunk.

G: Bécs. Bocsi, de ezt nem lehet egy mondattal elintézni. Nagyon sokan ismerik ezt a várost. Mi magunk is eltöltöttünk már jó pár napot Bécsben. Éppen ezért most az egyik kevésbé ismert kerületét jártuk be a 10. kerületet, a híres Favoritent. Multikulti a javából, de! Nincs szemét. Kerékpáros barát, szinte minden utcába minden irányból be lehet hajtani. Az emberek türelmesek. Biztonságos. Meglátogattunk két helyet. Egy vidámparkot, ami egy jó időutazás volt. És elbiciklizünk egy szabadidőparkba, ahol találtunk egy tavat, ahol fürdeni is lehetett. És mindez 5 km-re a főpályaudvartól délre.

Kalobike: Mi az összbenyomásotok a túráról, kinek ajánljátok?

S: A Passau-Bécs kerékpártúra könnyen teljesíthető. Az utolsó két napi szembeszél nem esett jól pláne azért, mert a táj, hogy is mondjam szépen, nos, mondjuk úgy, hogy megszelídült…

G: Megszelídült? Unalmas volt, zéró árnyék a gáton. No, de én sem panaszkodom. Bárkinek jó szívvel ajánljuk, kivéve a kisgyerekeket, ugyanis több olyan szakasz is van, ahol nincs védett kerékpárút. Azaz egy vonallal elválasztott relatíve keskeny sáv van csak a kerékpárosok részére fenntartva a főút mellett. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy kisgyerekes családokat csak bizonyos szakaszokon láttunk.

Kalobike: Úgy tudjuk, hogy átkelési lehetőség van a folyón, ha nincs kerékpárút, akkor miért nem váltottatok oldalt?

S: Igen, sok átkelési lehetőség van. A kevés számú híd, a zsilipeken túl kompok közlekednek. Utóbbiakat kis kolomppal lehet hívni. Mutattunk nektek egy ilyen átkelésről egy videót is. Ezenkívül létezik, az un. „Duna busz” Schlögennél, amivel le lehet vágni pár szakaszt.

G: Azért nem tanácsoljuk kis gyerekkel a teljes szakaszt, mert bizony, vannak olyan részek, ahol mindkét oldalon a főút mellett megy az út. Az pedig, hogy melyik oldalon tekersz attól is függ, hogy mit szeretnél megnézni útközben vagy szeretnél-e egyéb kiegészítő túrákat csinálni.

S: Azt is fontos megemlíteni, hogy azért ez egy túraútvonal. Nincs kilométerenként büfé, szinte sehol sincs külön vízvételi lehetőség, és nincsenek esőbeállók sem. Az egyedüli állandó épített környezet az a folyópart a vízerőművek miatt. Kevés kavicsos partszakasz van és nem is igen népszerű a fürdés a folyóban. No persze pancsolni lehet tavakban is, azok teljesen ingyenesen látogathatók. Linz után találtunk egy ilyen tórendszert, de még akkor nem volt „nyár”, így csak körbetekertük.

Kalobike: És akkor számunkra az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy milyen kerékpárokkal és kik tekertek az úton?

S: Elég vegyes volt a kép. Sok volt az országútis, főleg karbonosok egyedül és csoportban is. De őket is inkább csak szakaszosan láttuk. Mondjuk a jelenlétük nem volt meglepő, hiszen az utak hibátlan állapotban vannak. Összesen 2 magyar házaspárral találkoztunk az úton. Melkben és Bécsben viszont érdemes vigyázni mit mondasz, mert sok a magyar. Nemcsak turista, hanem munkavállaló is.

G: Ebike és Ebike. Én még ennyi elektromos kerékpárt nem láttam! Többnyire KTM és nem voltak nagyon megpakolva, vagy vitték külön kocsival a cuccaikat vagy csak szakaszköröket tettek meg. Egy lengyel túrázó párra emlékszem. Olasz hangokat és a német sokféle változatát lehetett hallani.

Kalobike: Milyenek az osztrákok, milyen Ausztria?

S: Kedélyesek, mindenki türelmes volt velünk, bicajosokkal. Még a forgalmas Bécsben is. Tiszták az erdők, tiszták az utcák. Nagyon sok szemetes edény van kihelyezve és sehol sem láttunk a szemetesek mellett „odakerült” más cuccot. Minden apró település egy kis mikro közösség, gondozott kertekkel, utcákkal. Egyik helyen egy idős néni az úttest szegélyköve mellől húzogatta ki a gazt. Az utcán…

G: Ami viszont meglepett, hogy nagyon sok fogadó bezárt. Nem tudni, hogy a járvány miatt vagy más okból. Tetszett viszont az, hogy az egységekben nincs cetlire felvett rendelés, minden applikáción keresztül megy a legkisebb bódé esetében is. És nincs szervízdíj sem.

Kalobike: És akkor most mutassátok be a kerékpárokat, amivel mentetek. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy mi volt jó és min kellene változtatni, hogy a következő túra még élvezetesebb legyen.

Stevens Albis: Ez egy 2021-es modell, a büszke hamburgiak terméke. Bevezető kategória, de nagyon szépen van összepakolva. Én szeretem az egyszerű és kényelmes dolgokat, ezért ezt az „alacsonypadlós” V fékes, 24 sebességes minden jóval felszerelt túrázó masinát választottam. Fontos volt még az agydinamós világítás a kiválasztáskor. Minden szuper volt a túra során a legtöbb kényelmetlenséget a nyereg okozta. Mivel én a sík terepet preferálom, így a V fék sem okozott gondot még esőben sem, de azért, amikor a mauthaseni 14%-os lejtőn jöttünk le, akkor bizony a tárcsaféket biztonságosabbnak hittem, ugyanis ilyen hosszan ilyen kanyargós lejtőn nem lehet sokáig fékezni. Le is szálltunk. Ahogyan már mondtam, még a pumpát sem vettem elő a túra során, nekem nagyon bejött ez a Stevens modell.

Giant Butte: Ez egy 1991-es mtb kerékpár. Nem éppen a legoptimálisabb egy kerékpártúrához, bár már közel sem hasonlít önmagára, de annyi mindent csináltunk már együtt, és hát anno megígértem neki, hogy ide visszajövünk! A viccet félretéve pár éve a Cr-Mo váz egy 8 sebességes agyváltót kapott és kényelmes ülőpozíciót, de igazából ez egy tipikus városi cirkáló. Többnyire városban is használom. Azért mertem bevállalni a túrát vele, mert nem terveztünk semmilyen extrém kalandot. Egy esetet leszámítva városról városra tekertünk egy folyóparton. Az agyváltó nem túrakerékpárra való szerintem. Márkahű ember vagyok, ha másik kerékpár, akkor csakis Giant! Van jó ötletetek?

Kalobike: Nos, akkor köszönjük szépen a beszámolót és köszönjük a sok képet, amit folyamatosan tettünk közzé itt: https://www.facebook.com/kalobike

S: Örülünk, hogy itt lehettünk, biztosan eszünkbe jut még számos sztori, akkor jelentkezünk, oké ? Például  nézzétek ezeket a képeket, ezekről sem beszéltünk még vagy nem eleget…

G: Jó volt beszélgetni veletek, és akkor most nézzük meg azt a Giant kínálatot!

Scroll to Top

Kérjük töltsd ki az adatlapot!

Popup with MiniCRM Form